Mint tudjuk: szegény ember vízzel főz. Aki meg nem lelki szegény, az ésszel is. Ehhez, receptek és hozzávalók tekintetében mi magyarok nem állunk rosszul. Képesek vagyunk a maradékelvből is kifőzni valamit! Itt van mindjárt az egészségügyi rendszer átalakítása. Ágyakat szüntetnek meg, eszközöket vonnak össze. Nagy a kavarodás, a régi és leendő új gazdák között - mint sok bába esetén az a bizonyos gyerek - eszközök kavarodhatnak el, de bizonyára nem tévedek, ha azt sejtem: lesz néhány leltári tárgy, melyet "leamortizálnak", vagy - fogalmazzunk így - az új helyen már nem tartanak igényt a régi eszközökre. Namost ezeket (jobb esetben) valaki töredékáron beszerezheti magának, vagy egyszerűen leselejtezteti...
Recept van, van "hozzávaló" is. És ha ezek így együttesen rendelkezésre állnak kis hazánkban, bizony olyan nincs, hogy valaki meg ne próbáljon megfőzni minket, hogy nálunk ilyesmi nem fordulhat elő, meg hogy rossz az, aki rosszra gondol!

*
Mi lészen azon cuccokkal, melyeket  közadakozásból, tehát nem az állam és adófizetői pénzén kerültek a rendszerbe? (Utóbbi években elég sok felhívásra moccant rá az adott helyi társadalom, hogy ezt-azt vegyenek a kórházak szükséget szenvedő betegeinek.)

**
Múltkor megkérdeztem a PC bontóstól, ki vesz meg a kirakatba tett kibelezett laptopokat? (Azt hittem csóró vállalkozók viszik feldobni vele a tárgyalót!) Mint megtudtam sokan vesznek ilyet a céges selejtezéshez: a még működőt hazaviszik gyereknek, ezeket meg darab, darab... Leadják.

***
De nem kis buli lehet felvásárolni a selejtezésre váró kórházi berendezéseket és továbbadni a fejlődő országok béli piacokra.

(Vagy csupán élénk a fantáziám?)