Itt van ez a tucat éve, különböző okokból meg nem valósult projekt, mely sokat jelentene Szegednek. Ha jól értem, a legfőbb gond az vele, hogy a város vezetése rendre kiállt mögüle: okot mindig tudnak rá találni. Újabban ez az, hogy a hullámtér ilyen jellegű hasznosítása, nem illeszkedik a folyó rendezési terveibe. Értsd: minek oda fejleszteni, hisz ha kiönt a Tisza mossa az egészet, a helyreállításra sem lenne keret (ez bizony akár évente többször is gondot jelenthet), meg minek fejlesszen oda város, hisz többnyire állami területről van szó. Nekem meg az jutott eszembe, hogy ennyi erővel, a Partfűrdőröl is rég le kellett volna mondanunk. Csakhogy ott keletkezik némi bevétel, amiből a medencéket kivéve, az eredeti állapotok, a funkcióknak megfelelően visszaállíthatók. Hát akkor nosza rendeljünk a projekthez, még egyet mely a Tisza Szeged főutcája koncepciót anyagilag is fenntarthatóvá tenné.
Akinek valamelyest is szívügye a Tisza, már végigsétált a Boszorkány-sziget fölötti töltésen és évtizedek óta elborzadva látja mivé lett a vasúti ipartelep: gondolom a terület még a MÁV tulajdona... A harmadik híd építése okán a terület úgy is fel lesz dúlva, de Topolya sor alá (figyelem: egyetem) elférne ide egy új jól megközelíthető szórakoztató kulturális központ. Na ennek az új bulinegyednek (mely aztán nem nagyon zavarna senkit) a bevételeiből lehetne fenntartani az érintett felújított árteret. Magyarán: állami és EU finanszírozással az amúgy többnyire természetvédelmi terület besorolású ártéri fejlesztéseket simán meg lehetne valósítani, a projekt fenntarthatóságát pedig egy nonprofit vigalmi negyed bevételeiből lehetne hosszútávon biztosítani. (© Varga Iván:)
Most csak ennyit e kósza gondolatomról röviden. Ti meg mondjátok el, miért lehetetlen megvalósítani mindezt. Na hadd halljuk!?