Szomorúan jártam ma a Cserepes sor végén a kirakodó vásárban. Míg pár éve a kincseknek volt a lelőhelye, mint egy varázsvilág ahol a kacatból másnak értékes kincs lett, addig az eladó és a vásárló is jól járt. Mára a város szegénységét ékesen bemutatva, szemetes lerakóhely lett. Mindenhol a nyugati szemétből guberált holmit árulják fehér szállítókból a szegedi munkanélküli szegényeknek. Ne feledjük az egyik leglényegesebb okot, az Unió egyik legszegényebb régiójának a központja Szeged. Gazdaságilag halott a város. Nem olyan rég nyilvánosságra került, hogy az ELI nem hoz sem munkahelyeket sem gazdasági hasznot a városnak. Elfogyott a levegő a város körül. Itt az ékes példája annak amikor egy városvezető lehet tehetséges politikus, de tehetségtelen gazdaságilag, nem hajlandó tovább látni a saját elképzeléseinél. Ezt a felelősséget nem lehet a kormányokra kenni, mert a városvezetőjének pártja volt a hangadó az országos politikában több mint 8 évig. Gondoljunk csak bele 2002 óta a polgármester. Hihetetlen de az írás pillanatában 4885 napja van hatalomban, mi történt idáig mennyit fejlődött a város? Hol vannak az ígéretek? Több ezer nap telt el eddig sem történt semmi lényeges, tehát mi alapján várnánk el, hogy most fog. Most jön a változás, most jön a csodafegyver ami majd megfordítja a város süllyedését. Ez lesz a deus ex machima ami után minden jó lesz? Szeretném jelezni, hogy mi nézők bár tudjuk, de illene ezt a várost nem görög sorstragédiaként irányítani. Mert egyszer lemegy majd a függöny és mi a nézők mérgesek leszünk. Elkalandoztam, visszakanyarodok a piac hangulatához. Mint egy a végeken lévő Ukrán szegény város szabadtéri kiárusító pontja, Megértem, hogy a hangzatos demagógia be tud záratni óvodát idős otthont, tud magyarázatot adni arra, hogy miért olyan a tömegközlekedés mint amilyen. Miért jó a városvezető és miért rossz mindenki. Mert a piaci asztalok már szegényesek.