Mi lesz veled Szőke Tisza városa? Én még emlékszem rád, amikor az a tüzes nő voltál, aki idecsábította a tudást, munkást, fiatalt és mindenkit, akit megszédítettél. Ifjonti hévvel szerelmesek voltunk a tereidbe, a folyódba az életbe a pezsgésbe. Csodálatos volt veled együtt öregedni és most nem is írnék, ha nem szeretnélek. Ne haragudj rám, de még azt is láttam, amikor 90-ben kívánatos szabad asszony lett belőled és a mások vágyódva nézték, azt, ahogyan tartod magad. Mind tervezgettünk, te is, mi is, mert, tudtuk benned több van, mint a többiekben. Akik újonnan jöttek kérdezgették. Mi a titkod? Mi, akik már itt éltünk tudtuk, vagy inkább csak sejtettük, a titkaidat, mert belesúgtad a fülünkbe a nyárestéken, vagy az őszi sétákon, ott voltál velünk az első csóknál, ott voltál az első csalódásnál is. Szeretlek Szeged. Mi lett veled?

Aggódom érted. Hogyan bánnak veled a választott uraid? Megtört tekintetű árnya lettél régi önmagadnak. Kátyús betonutak, üres üzletek, és meggyötört fáradtság van a szemedben. Még mindig szeretlek, mert a lelked ugyanaz, és hazát, vagy várost és szerelmet nem a külcsín alapján választ az ember. Tudom, mi tudsz lenni még, ha figyelnek rád, mert tudsz te tüzes és vadító lenni. Mindenki szerelme. Igaz egyre több sminket használsz és úton útfélen emlegeted a szépségedet, és trükkökkel operálsz, eltakard a bántalmazásod jeleit. Nem akarlak számon kérni, annál jobban szeretlek kedves városom. Csak aggódom érted. Biztosan jó ez az út amin most vagyunk?